„Ha csak egy kicsi hiányzik” – a gyorskölcsönt reklámozó bank szlogenje ma már sokak által ismert. A gyors pénznek azonban ára van, komoly kamattal kell visszafizetni azt.
Egy húsz évvel ezelőtti szalagon érdekes felvételre bukkantam. A német RTL Éjszakai sztriptíz című műsorán egyik ámulatból a másikba estem, de a végén megértettem a lényeget. Ha csak egy kicsi hiányzik – éjféli sztriptíz részletei…
Számos esetben hallhattuk már, hogy ha nincs ötletünk kreatív, hasznos ajándékra, akkor ezerszer jobb vásárlási utalványt ajándékozni, mint venni egy esetleg drága, de felesleges kacatot. Akinek sok kenyérpirító porosodik a szekrényében, az gondolom most bőszen bólogat. A karácsony előtt fotózott kép azonban két okból is érdekes. Amikor az ember levásárolná az ajándékutalványát, akkor nem szívesen olvas ilyen feliratot.
Másrészt a nagybetűvel kezdődő sorok és a felkiáltójel elé elhelyezett pont mégis csempész némi vidámságot a bevásárlásba. Mintha a Pioneer űrszonda földönkívülieknek szóló üzenetét olvasnánk.
Falfirka Szombathelyen, az oladi lakótelepen
Az egyik baleseti tudósításomhoz érkezett olvasói hozzászólásban találtam erre a gyöngyszemre, ami alaposan leegyszerűsítve, lényegre törően mutatja be a rendőri karjelzéseket:
Rendőr karjelzései nem bonyolultak: ha a rendőr lapján van tilos, ha élén látom akkor szabad, ha fent a keze változás jön, lassítok. Ha hívogat menni kell. Amúgy meg a lóbált kezével mutatja hol haladjak el előtte vagy mögötte. (Majdaztenszabalyzom hozzászólása)
1977-ben (vagy ’78-ban) nagy tűz tombolt a Rohonci út sorházának legfelső szintjén. Az arról készült képek mellé beteszem az egyik idei képemet. Ugyanaz a ház, de mennyivel másabb környezet! A jelölt részek látszanak a régi képeken.
Értelemszerűen ez az idei kép.
Jól látszik, mennyire kopár volt a Derkovits lakótelep és mennyire megváltozott a helyzet mára.
Szlovákiában robogtam el emellett az óriásplakát mellett, szerencsére még sikerült lefotóznom. A plakáton semmi szöveg, csak egy boldog ifjú pár. Kolbászoltam sok felé az országban, de nem láttam több ilyet. Ez vajon egy kialakulóban lévő szokás, óriásplakáttal megajándékozni a párt, esetleg gerilla akció?
Nyolc éve Szombathely oladi városrészében is fotóztam egy óriásplakátot az egyik graffitis cikkhez, de az festékszóróval készült szerelmi vallomás volt: „Simo! I want you! I need you! I love you!” (Sajnos a cikkben már csak a bélyegképek maradtak meg, de ott van.)
Ismerőseimmel rendszeresen tornáztatjuk egymás agyát buggyant képrejtvényekkel. Ezek többsége a külvilág számára borzasztó és talán értelmezhetetlen, mi viszont jól elvagyunk velük. Azért vannak egyszerű feladványok is. A most beszúrt képrejtvény sem mai gyerek, már több mint egy éve készítettem a dalfelismerő versenyünkre és igazából pofonegyszerű. De ha már az előbbi bejegyzésben kielemeztem az ass és gay szavak jelentését, akkor már a hírhedt F-betűs szó se maradjon ki. Íme:
Kiegészítés: amennyiben izmos falú nyálkahártya-csövet fogyasztok, az alsó végtagom hőmérsékletét csökkenti.
A megfejtés:
Ez egy több éves kép Szombathely belvárosából, de eddig kavargott a fotóim között, most is csak véletlenül került elő. Jó példa arra, amikor a logótervezési folyamat során mindenki elsiklik a jelentés felett. Egy angol nyelvterületről érkező, vagy angolul tudó kiránduló valószínűleg nem ASSO-t olvas, hanem egy kör alakú logó előtti ASS feliratot, ami angolul segget jelent és valószínűleg a ködös Albionban sem számítana igazán csábító, populáris márkanévnek.
Persze vannak esetek, amikor az ember nem választhatja meg, mi kerül a feneke alá. Én pl. kifejezetten rosszul érezném magam mondjuk a GAY-696-os rendszámmal külföldön, tudván, hogy a három betű ilyen sorrendben angolul homoszexuálist jelent. Az utakon viszont lehet látni ilyen rendszámú autókat. Most eszembe jutott, miről kell még előkeresnem fotókat. Pl. a szombathelyi Philips egyik születésnapjára készült torta képét, amire angol nyelven írták fel a jókívánságokat és a „Philips Hungay”-t köszöntötte az egyébként györnyörű édesség. A cukrász már biztosan belefáradt az angol szövegbe, így nem tűnt fel neki a hiányzó r-betű, de az előbbi gondolatmenetből már azok is tudhatják, mit jelent a gay, akik esetleg eddig nem voltak vele tisztában. A Philips kapcsán bevillant egy beszállítóval kapcsolatos történet is, aki rendszeresen a Silipsz Kft-nek címezte a leveleit, van is belőle egy gyűjteményem, majd előkotrom. Számomra egyébként érthetetlen, hogy rendszeresen használt márkaneveket hogy képes valaki rendre rosszul, sőt, számomra bosszantóan mondani. Ilyen például a „Falcó” (úgy ejtsd, ahogy leírtam), vagy a „Tescó”.
Van viszont egy hazánkban is forgalmazott autótípus, ami még mindig mosolygásra késztet. Ez a Fiat Albea, amit szerintem nem lehet úgy kimondani, hogy abból ne fiatal Bea legyen. A Hyundai Getz-en megjelenésekor viccelődtünk, ma már talán senki nem jegyzi meg az autópályán, hogy „nézd már, hogy elhúzott a kis gecc…”
Ő Artúr, az ex-házisün. Ez a legbájosabb kinézete, mielőtt szétmarcangolja az ember lábát a tűhegyes fogaival.
Artúr – hívhatjátok Túrónak is – néhány éve Szentendre mellől került Szombathelyre egy havas, fagyos napon, az út széléről. Messze volt még a vágósúlytól, így szüleim a télen szépen felhízlalták a házban. A tüskés ördög az ágy alatt lakott és a nappalokat gyönyörűen átaludta. Csak időnként szuszogott elő ellenőrző körútra. Először a két házimacskát szoktatta le a vele egy időben való evésről, majd idővel a kutyákkal is szót értett (értsd vagy szúrt, vagy harapott, vagy kombinálta a kettőt hangos pöfögés közepette). Artúró szépen átvette az uralmat a háziállatok között. Csak a szabadon bóklászó teknős nem félt tőle, de az semmitől nem fél, csak megy, mint a meszes, úgyhogy ő nem mérvadó. A süni még a családtagokat is megszokta, ha nem volt ismeretlen ember a közelben, akkor nyugodt lélekkel és parkettán kopogó körmökkel sasszézott fel és alá a lakásban. Ha ismeretlen érkezett, akkor átment lopakodóba. A körmei ugyanúgy kopogtak, a puffogása is messziről hallatszott, de ilyenkor igyekezett takarásban közlekedni, foteltől fotelig osont, így közelítette meg az idegeneket. Egy házisün nem szokványos dolog, így a legtöbb látogatónk üdvözült mosollyal szemlélte az itt-ott feltűnő vadállatot. Amikor Artúr előpöfögött a kanapé alól a vendégek lába mellett, a legtöbben valami olyasmit mondtak volna legszívesebben, hogy „Jajj, de aranyos!”, de ebből legtöbbször „Áááúúú! A ku***a dög megharapott!” lett. Artúr ugyanis őrző-védő sün is volt és kis tűhegyes fogait ügyesen mélyesztette bele az ember sarkába, majd ezután elégedetten és szélsebesen visszarobogott védett vackába, az ágy alá és jóízűen álomba pöfögte magát, hogy éjszaka újult erővel induljon akrobatikus túrára. Sün! Sün! Ezúttal Artúr részletei…
Feladtam egy mezei levelet, 75 forintot fizettem érte. Szép, gyűjthető bélyeg helyett gép nyomta rá a borítékra a bérmentesítés díját. Bezzeg 15 évvel ezelőtt még 3 fillérért hozta el nekem a levelet a Posta. Félelmetes, hogy elszaladtak az árak…
