Rokon kislány kapta meg a Jézuskánktól a Kisvakond sorozat Nyuszimama című képeskönyvét. A fa alatt lapozgatva aztán az is kiderült, hogy korrekt felvilágosító könyvet sikerült beszereznünk. Nincs mellébeszélés, méhecske, gólya és egyebek. A nyusziszerelem gyümölcse onnan bújik ki, ahonnan kell, Kisvkond és a többiek pedig örvendeznek. Tetszik, még mindig.
A dübörgő válság időszakában ritkaság, amikor valaki bővítésre, új épület felhúzására adja a fejét. A minap egy ilyen vállalkozóval beszélgettem, de az örvendetes fejlesztésről gyorsan elkalandoztunk a kész épületig, új szolgáltatásokhoz vezető rögös útig. Aki járatos a bürokrácia eme útvesztőiben, annak nem lesz érdekes ez a bejegyzés, ugorjon. De aki hozzám hasonló laikusként szemléli az ilyesféle procedúrákat, az próbálja kitölteni az alábbi tesztet, hogy kiderüljön, mennyire otthonosan mozog kis hazánk ügymenetében.
Szinte minden nap hallani olyan esetről, amit nehezen tudunk megmagyarázni. Normálisnak hitt emberek kattannak be egyik pillanatról a másikra, törnek-zúznak, hogy a komolyabb tetteket ne is említsük. A kiváltó okokat ritkán ismerjük meg. Pedig néha elég egy szikra a láncreakció beindulásához.
Képzeljünk el például egy munkást, akinek a felesége otthon van a gyerekekkel, a szülők vállát nyomja a lakás hitele, így is nehezen élnek meg és ráadásul a férfi most tudta meg, hogy decembertől megszűnik a munkaviszonya. Nekikeseredve ballag be a bankba, hogy megtudakolja a lehetőségeit, amikor a bejáratnál a kezébe nyomják ezt a szórólapot:
Elmélázva bóklásztam az adventi vásárban az esti órákban és ráfeledkeztem az egyik pavilon elé kitett szaloncukrokra. Aztán arra eszméltem, hogy a szembe sétáló jólszituált pár nőtagja belekap a cukrok közé és mennek tovább, mint ha mi sem történt volna. Csodálkozva fordultam utánuk, de feltehetőleg szervezett akció volt, hiszen az őket követő pár nő tagja előreszólt a szarkának: „észrevette”!
És valóban, nyílt a faházikó ajtaja és az árus nézett ki rajta. „Asszonyom!” – csak ennyit szólt, de a címzett értette a „célzást”. Egy vakkantás kíséretében visszalökte a szaloncukrot és grimaszolva, sértődötten sarkon fordult. „Ha kért volna kóstolóba, elhiheti, hogy kapott volna…” -tette még hozzá a fiatal eladó, de már csak az elsuhanó pár hátának.
Levettem.
Felállították mindenki karácsonyfáját Debrecenben – mondta a műsorvezető a TV2 Tények című hírműsorában, majd hozzátette: A fa 180 méter magas.
Na, ez már valami! A kezdeti felnevetés után azon kezdtem töprengeni, vajon logisztikailag megoldható lenne-e egy ekkora fa eljuttatása egy város központjába? Szombathelyen például biztosan nem, hiszen híján vagyunk például a sugárutaknak. A második ötlet az volt, hogy ha a fa tényleg 180 méter magas, akkor a tetejére egy erős izzót kell tenni és még húsz mérföldről is látható lesz.
Csak viszonyításképp: Vas megye legmagasabb épülete, a szombathelyi székesegyház 62,5 méter magas. Egy érdekes lista: Magyarország legmagasabb épületei.
Fák magasságának tekintetében két éve egy 115,5 méteres kaliforniai óriásfenyő, Hyperion vezette a világranglistát, túlnőve az addig vezető Heliost és kétágnyira lehagyva a lista harmadikját, Icarust.
Ismét belém botlott egy reklám, ami a hirdető szempontjából jó, mivel fennakadtam rajta. Sőt, akinek megmutattam nem is azt értékelte, amiért én kiszúrtam. Ismét ingyen reklám következik: megjelent a REPÜLNI JÓ sorozat legújabb kötete, a LÉGIKATASZTRÓFA. Gondolom ha listát kellene készíteni arról, mi a jó a repülésben, akkor mindenkinek benne lenne a top 3-ban egy jó kis zuhanás. Ismerősöm meg a hirdetés alsó kétharmadán nyihogott. Légikatasztrófa – rendelje meg online! A szülinapi tűzijátékok már úgyis unalmasak. Na de egy Airbus a szomszéd telkére, az már valami!
Forrás: index.hu fórum
Azt szeretem a dizájnerekben, hogy az esztétikumot mindenek elé helyezik. Hát jó, legyen. De mi történne, ha a Kedves Olvasó üzletet kötne a képen látható Kedves Fiatalemberrel? Mivel pecsételik meg a bizniszt? Kézfogással? És mégis hogyan?
Hasonló grafikusi bravúrnak esett áldozatul az olimpia alatt végig futó reklámbanneren szereplő lány, akit eredetileg piros-fehér-zöld színekkel festettek ki, de a bannerre már tükrözve került, mert úgy adta ki magát a montázs. Így az ifjú hölgy olasz színekben pompázva szurkolt a magyar csapatról szóló hirdetésen.
Tegnap délután tettek bejelentést, hogy Vasváron kertásás közben 2
nyeles gránát, egy tojásgránát és 5 db kb. 30 cm hosszú lőszer került
elő. (Rendőrségi jelentés)
Próbálom elképzelni a szituációt, de nagyon nem megy. Magam is szoktam ásni szőlőben, ezért van fogalmam róla, nagyjából mennyi földet mozgat meg az ásó egy fordításra. Ebbe viszont nagyon nem fér bele a fent felsorolt mennyiség. „Fütty, fütty, jé, egy nyeles gránát. Füty, fütty, jéé, egy másik. Sálálá, hopp, ez meg egy tojásgránát, tümtütüm… Na, ezek meg lőszerek, ideje szólni a rendőrségnek.”
Jópár éve egy Szombathely melletti település határában szántogatott egy férfi a traktorjával. Egyszer csak különös, fémes hangra figyelt fel az eke felől. Hátranézett, majd ugyanabban a másodpercben már repült is ki a vezetőfülkéből és rohant, ahogy a lába bírta. Az eke ugyanis egy nagy világháborús bombát görgetett maga előtt. A nagy bumm szerencsére elmaradt, a tűzszerészek néhány nap múlva Szombathely határában megsemmisítették a leletet.
Könnyen lehet, hogy én gondolom rosszul, de a citromízesítő szó az nem a citrom ízesítésére utal? Márpedig egy ilyen készítménnyel inkább citrommal akarunk ízesíteni, a citrom ízét akarjuk pótolni és nem magát a citromot akarjuk még fanyarabbá, ízesebbé tenni. Szerintem. (Ez is mobilfotó még, bocs a minőségéért.)
