Lokális KRESZ-teszt

Ön a kék megkülönböztető sapkával ellátott 50 éves kerékpárt vezeti. A sávjában negatív irányban halad.

1. A balra kanyarodó fekete autó sofőrje mikor jár el szabályosan?

  • Ha Ön előtt kanyarodik?
  • Ha Ön mögött kanyarodik?
  • Ha Ön fölött kanyarodik?

2. A megkülönböztető kék sapka használata mellett mivel bírálhatja felül a KRESZ összes passzusát?

  • Ökölrázással
  • Csengetéssel
  • Hangos „huligánozással”

3. Mennyi a képen látható, minden nap hasonló stílusban hasító kerékpáros várható élettartama?

  • Legalább kétszerese a vele szembe jövő, feleslegesen idegeskedő autósokénak
  • Vagy inkább háromszorosa…
  • Lényegesen magasabb, mint a KRESZ-t ismerőké


A fotó Szombathelyen, a Rohonci –  Szűrcsapó utak kereszteződésében készült

Pörgős élet

A minap megtapasztaltam az aquaplaning jelenséget, azaz a vízen csúszást. Kis sebességgel hajtottam be egy körforgalomba, amiben állt a víz. Az elfordított kerekeknek köszönhetően az autóm szépen felfeküdt a víz tetejére és irányíthatatlanul megpördült és végül a forgalommal szemben álltam meg, az érkezők legnagyobb örömére. Nem volt ijesztő a pillanatok alatt lejátszódó dolog, inkább érdekes, de mint mondtam, kis sebességnél történt. Ha ugyanezt 90-nél teszem, akkor már tarolhattam volna.

Ezt meséltem el egy ismerősnek, akivel szintén történt már hasonló januárban, igaz, ők jégen perdültek meg, nagyobb sebességnél. A barátnőjével tartottak Budapestre, amikor a tiszta aszfaltról hirtelen egy jégbordás részre értek egy erdősávnál. A sofőr elkövette azt a hibát, hogy hirtelen rálépett a fékre és nagy kormánymozdulattal akarta korrigálni a megcsúszó autót. Az eredmény egy centrifugaként pörgő gépkocsi lett, ami éppen csak elkerülte a szemből érkező jármű oldalát. Két teljes fordulat után a kocsi eleje az út szélére nyomott hófalban akadt el. Ők kétszer is megijedtek, hogy miért, az az elbeszélésből kiderül:

-Halálfélelmem volt, jobb kézzel a barátnőmet szorítottam az ülésbe, nem mintha ez ért volna bármit ütközéskor és egyikünk sem sikított, vagy kiabált. Tudtuk, hogy nagyon összetörhetjük magunkat és hogy semmit nem tehetünk. Tisztán hallottam a kerekek surrogását és hihetetlennek tűnt, amikor hirtelen megálltunk. Hallottam a szívem zakatolását, a bal kezem ujjai elfehéredtek, ahogy a kormányt szorítottam, néma csend volt az autóban. Szerintem levegőt sem vettem, miközben mindez történt. Éppen megkönnyebbülten sóhajtottam volna egyet, amikor a szélvédőn megszólalt egy barátságos,  de abban a szituációban üvöltőnek tűnő női hang: ÚJRATERVEZÉS!

M. Cozma gyilkosával néztem farkasszemet?

Ma néhány órát fagyoskodtam az ausztriai Hartbergben az autópálya rendőrség épülete előtt. Itt őrizték Raffael Sándort és Németh Győzőt, akiket a kézilabdás Marian Cozma meggyilkolása miatt körözött a magyar rendőrség. Az osztrák zsaruk meglepően barátságosak és lezserek voltak, nem penderítettek ki a rendőrség udvaráról az interjú után sem. Mühl Otmar, a nyomozócsoport vezetője civilben válaszolt a kérdésekre és készségesen megmutatta a cellák ablakait is, ahol a két magyar gyanúsítottat őrizték. Annyit tudtam, hogy még aznap átszállítják őket Grazba, így türelmesen vártam.  Fél négy körül érkezett a rabszállító és fél órával később újabb rendőrautó is begördült, bilincseket vettek elő a rendőrök. Egy osztrák bűnügyi tudósítóval ketten vártuk a rabokat, akiket civil ruhás rendőrök vezettek a rabszállítóhoz. Elsőként Raffael Sándort hozták, róla itthon tudtam meg, hogy feltehetőleg ő Cozma gyilkosa. A férfin speciális ruha és lábbeli volt, a sajátjából semmit nem tarthatott magán. Így sem rejtett eszköz nem lehet nála, sem felakasztani nem tudja magát a gyenge anyag miatt. Raffael megtörten hagyta, hogy beültessék egy igen szűk, elszeparált helyre a rabszállítóban. Némethet tőle távolabb helyezték el, de a két férfi nem beszélhetett egymással.


Raffael Sándort két civil ruhás kísérte

Miután Raffael mögött bezárult a páncélozott ajtó egy darabig néztük egymást. Azon töprengtem, vajon min járhat az agya?

További exkluzív képek a gyanúsítottak elszállításáról a keddi Blikkben, a poggyászukról, autójukról készült fotógaléria pedig a nyugat.hu-n nézhető, szintén kedd reggeltől.

Stoppos hóemberek a 86-os úton

A 86-os útról rendszerint három dolog miatt hallhatunk: baleset, hömpölygő kamionáradat, pocsék útminőség. A múlt héten viszont fülig szaladt a szám, amikor megláttam az út szélén álló hóembereket. Valószínűleg egy árokba csúszott kamion személyzete készíthette ezeket, amíg műszaki mentésre vártak. Meg kellett állnom, hogy lefotózzam a ritka látványt, biztos voltam benne, hogy egy óra múlva már semmi nem lesz belőle.


Különös stopposok a 86-os úton, Nádasdnál

Három nappal később újra arrafelé vitt az utam és a közelben már eszembe jutottak a hóemberek. Feszülten néztem az útszélre tolt buckákat, hátha még felismerhető valamelyikük hasa. AZ teljességgel elképzelhetetlennek tűnt, hogy a két barátságos hóember még mindig az út szélén áll. Pedig így történt. Kissé lucskosan, megcsappanva ugyan, de szó szerint állták a sarat. És ami különösen aranyossá teszi a történetüket: a hótoló kikerülte a két hóembert!


Három nappal később…

Bevásárlóközpontok pár hónap alatt (Légifotók)

Amikor a nyugat.hu beszámolt az új bevásárlóközpont tervéről és azt is hozzátette, hogy az már nyáron nyithatja kapuját, akkor egy olvasó rákérdezett: melyik nyáron? A kérdés jogosnak tűnhet, tekintve hogy a cikk mellé tett légifotókon jól látszik: szántóföld az a terület, ahol nyáron már az új shopping center állhat. A kételkedők részére kerestem elő néhány légifotómat 2008-ból, egészen pontosan május 3-án készültek.

A nagy üres placcon hat hónappal később megnyílt a Park Center, jobbra fent az épülő ALDI, amely másfél hónapra rá nyitott. Balra fent az Interspar. Balra lent a Honda és a Citroen márkakereskedés.

Bevásárlóközpontok pár hónap alatt (Légifotók) részletei…

Beckham és szégyene

Milánóból küldte az alábbi két képet Antal Ildikó. Az elsőt még nyáron fotózta. A hanyatt fekvő Beckham alsójában duzzadó erő annyira sokkolt valakit, hogy festékesvödröt vett a kezébe, majd lábujjhegyre állt és felfestette a „vergogna”, azaz szégyen, gyalázat szót a plakát aljára. Ezután feltehetőleg izgalomtól remegve megcélozta Beckham férfiasságát és annak ívét követve elhajította a vödröt. Balszerencséjére sikerült elvétenie, így aztán szinte lekopírozta az eltakarni akart részt.

Emporio Armani talán vette a kritikát és télen már sokkal szolídabb pózba vágták Beckhamet. A folytatásért katt a „továbbra”:

Beckham és szégyene részletei…

Szalámirúd a mellek között

Régebbi képeim között akadtam rá erre az óriásplakátra, amelyet Horvátországban fényképeztem. Nálunk vajon elképzelhető lenne hasonló? Valószínűleg már a fedetlen keblek látványa is sokakat felháborítana és ehhez jönnek még hozzá a kereszt alakot öltő szalámirudak. Hazánkban balesetmegelőzési célból sem engednek hasonló, figyelemelterelő plakátot. Mondjuk a plakát mondandója nekem „nem jött le”, de az biztos, hogy én is rácsodálkoztam a látványra. Meztelen nővel, gyerekkel, kutyával mindent el lehet adni. Vagy lehet vele próbálkozni.

Legalább őszinte

Kinéztem magamnak egy újabb kütyüt az autóba, mivel szeretem hasznos dolgokkal körülvenni magam. Hordozható áramforrásom volt már korában is, de több év alatt leamortizáltam. Egy átalakító segítségével bárhol 230 volthoz juthatok és a notebook töltése mellett múltkor 5 órán keresztül egy kis televízió is ment róla a semmi közepén. Ezért örültem, hogy ismét felbukkant egy szombathelyi áruházban ez a szerkentyű. Mire elhatároztam, hogy megveszem, addigra már csak egy volt belőle.

-Elég ramaty állapotban van a doboza, ugye nem visszahozott és újracsomagolt? – kérdeztem a pénztárosnőt, mire mosolyogva válaszolt:

-Dehogy! Szó sincs róla. A szállítók dobálják, ők nem vigyáznak rá…

Azóta is ezen töprengek, ezzel megnyugtatni akart, vagy elriasztani?

Vágott bélyeg

Lelkes bélyeggyűjtőként időnként követek el kisebb-nagyobb merényletet a kézbesítők és a posta ellen. Ezúttal azt teszteltem, vajon a „vágott bélyeggel” és a némileg hiányos címzéssel megérkezik-e a küldeményem? Nos, a képeslap célba ért, dícséretére legyen mondva a postának. A küldemények szortírozásánál már biztosan hozzászoktak a képtelen címzésekhez (a borítékra írt „Balázs kúkac ertéel klup ponthu” cím már klasszikusnak számít), így aztán az én lapom nem jelenthetett igazi kihívást. A félbevágott bélyeg sem zavart senkit. Ha valamikor rászánom magam, akkor egy tekintélyes „képtelen küldemény” gyűjteményt is beszkennelek.